A tartalékos parancsnoki felkészítés és fejlesztési lehet¿ségei

A hader¿k már az ókortól alkalmaztak tartalékot. A sorozatlöv¿ fegyverek megjelenése rákényszerítette ¿ket egy széles arcvonalú tevékenységre, ami nagy létszámú tartaléker¿t igényelt. Ennek következtében a XIX. században bevezették a sorkötelezettséget, ami szükségessé tette az alegység-parancsnoki állomány soraikból történ¿ alkalmazását. Az államok békében általában a hadi-létszám harmadát tartották készenlétben. A történelmi sorsfordulók miatt a hazai tartalékos er¿k szakmai felkészítése lényegesen elmaradt az európai átlagtól. Ez az ország gazdasági és nemzetközi helyzetéb¿l adódott. A hazai viszonyokat vizsgálva megállapítható, hogy a tartalékos tiszti szolgálatért nemigen rajongtak a fels¿bb osztály tagjai. A hadvezetés ugyan sokat tett az értelmiség megnyeréséért, azonban els¿sorban csak az alacsonyabb rétegek vállaltak felkészítést. A fels¿ vezetés hibái miatt az els¿ világháború a tartalékos tisztek háborújává vált. A második világháborúból, akiket sikerült hazahozni az orosz frontról, az a falusi tanítók és közszolgák humánus magatartásának volt köszönhet¿. A történelmi tapasztalatok alapján már békében kell biztosítani a tartalékos parancsnokok bevethet¿ségét.