Bücher von Jaskóné Gácsi Mária

A gamifikáció fogalma több, mint egy évtizeddel ezel¿tt jelent meg az oktatás szakirodalmában. Ugyanakkor a témával foglalkozó tanulmányok még az utóbbi négy-öt évben is gyakran kezd¿dnek azzal, hogy a gamifikáció új, kevéssé ismert jelenség.Ahhoz, hogy meg lehessen határozni milyen, az oktatásban alkalmazható elemei és elméletei vannak a gamifikációnak, el¿ször azt kell eldönteni, hogy a tanulási folyamat mely részén alkalmazható a módszer. Az oktató részér¿l átadott indirekt tudás és képesség a tanulók számára megágyazza a tev¿legességet. F¿képp er¿síti ezt a tevékenységet, ha a rendelkezésükre álló releváns irodalmak, információk és megfelel¿ feladatok társulnak a jellemzett folyamathoz.Az oktatási eszközök és technológia lehet¿vé teszik a diákok számára, hogy hatékony önirányító tanulási készségeket fejlesszenek ki. Képesek azonosítani, mit kell tanulniuk, megtalálni és felhasználni az online er¿forrásokat, alkalmazni az aktuális problémára vonatkozó információkat, s¿t értékelni tudják a kapott visszajelzéseket, növelve ezáltal hatékonyságukat.

Az írásom címe Komáromi János írói világa és a regényforma lehet¿ségei, ami a nevezett író prózai szövegeit két irányból közelíti: egyrészt megkísérli leírni a Komáromi-regények sajátosságait, másrészt számot vet a korszak sokszín¿ regényváltozataival. Irodalomtörténeti szempontból a magyar prózairodalom egy eddig elhanyagolt, figyelemre kevéssé méltatott, de jelent¿snek mondható alkotójára hívom fel félévszázados hallgatás után a figyelmet. Komáromi János munkássága a magyar nemzeti tudat ébren tartásának egyik értékes példája, ezen túl pedig az egyik - történelmileg meghatározott - magyar régió, Sárospatak és környéke történelmi és kultúrtörténeti hagyományainak ápolása szempontjából is els¿rend¿ fontossággal bír. Kutatómunkám célja Komáromi János irodalmi alkotásainak, levelezésének, kéziratos hagyatékának felkutatása, megismertetése, pályaképbe való beépítése volt. Kutatásaim érintik a modernség prózaváltozatainak kérdését, sokszín¿ségét, azon belül is a népszer¿, a lekt¿r irodalom kérdését, m¿faji jellemz¿it, az újraolvashatóság lehet¿ségeit.

A legjelent¿sebb magyar írón¿, s f¿ m¿veként említik a Színek és évek regényét. Kaffka Margit pályáján élet és m¿ teljes egységet alkot. Sorsát m¿vei magyarázzák. Sorsában egyszerre találkozott egy történelmileg túlhaladott rendszer halálraítéltsége és a kiegyezést követ¿ nem természetes fejl¿dés ellentmondásossága. Nem sokat beszélt írói pályájáról, alkotói gondjairól. M¿veit ritkán kommentálta. A tárgytörténet feldolgozását ugyan a modern irodalomtudományi irányzatok nem igénylik, mert mindenekel¿tt önelv¿ elemzésre törekszenek, de a m¿vek írói gondolatmenetében megjelen¿ iskolák poétikai szerepe csak akkor ítélhet¿ meg hitelesen, ha azok iskolatörténeti összefüggései el¿hívó gondolatokat sugallnak. Ezért az írásm¿ els¿ felében iskolatörténeti kutatások eredményét foglalja össze a szerz¿, amely mind az életrajz, mind pedig a pályakép szempontjából újat nyújt. Egyrészt az életrajz tárgyai, másrészt egy kisregény, egy regény és néhány novella motívumai, amelyek csak akkor értelmezhet¿k hitelesen, ha ezeket az intézményeket a kiegyezés utáni magyar iskolatörténet összefüggéseiben is szemügyre vesszük.