Zrínyi Miklós a pálos és a jezsuita történetírás tükrében

¿ Három-négy évszázados némaság után szólalnak meg ebben a könyvben a pálos és a jezsuita történetírók. [¿] Borián Elréd a Zrínyi-kutatás, egyben a magyar tudomány régi adósságát törlesztette. Könyvtári és a kézirattári halhatatlanságukból, hogy beszédre szólíthassa az elnémult vagy elnémított szerzetes történetírókat, zárak sokaságát kellett megnyitnia. El¿ítéletek, cenzúrák, elhallgatások, kifejezési formák, szimbólumok zárait. Indokoltan hangsúlyozza a szerz¿ ¿ a korra jellemz¿ szimbólummal élve ¿, hogy labirintuson kell végigmennie: a XVIII. századi történetírás és a Zrínyi-recepció labirintusán.[¿] Ajánlom a magyar történetet az egységben látás igényeivel vizsgáló szakembereknek, a Zrínyi kutatóknak, a XVII. század jobb megközelítéséért fáradozóknak, és mindenkinek, aki tudja, hogy Magyarország története nélkül csonka lenne Európa. Haszonnal forgathatják az irodalomtörténészeknek, az egyháztörténészek, a történetírók, a tudománytörténészek, mindazok, akik nem merev sémákban, hanem m¿ködésében kíváncsiak a XVIII. századi Magyarország m¿vel¿déstörténetére." R. Várkonyi Ágnes